• A későbbi évadok kevésbé hűségesek a regények cselekményéhez
Sokak szerint ez nem csak elkerülhetetlen, de egyáltalán nem is baj. Sőt, maga Martin is elismerte, hogy lehetetlen a regényeit átültetni. Ennek az az oka, hogy töménytelen sok a szereplő és a cselekményszál, a könyvek egyre vaskosabbak, a televízióban viszont adottak a keretek. Ugyanakkor a sorozatban sok érdekes szereplő esett áldozatul a készítők döntéseinek (némelyik döntést az író is kifogásolta) és sok minden belekerült, ami nekem fölöslegesnek tűnt a könyvek ismeretében és nézőként egyaránt. Nyilván ízlés kérdése, hogy elfogadjuk-e a készítők döntéseit, ám azt gondolom, hogy az első évad nagyon magas színvonalon talált egyensúlyt a hűség és a kreativitás között, s hogy a többi évad egyre nyíltabban szakít az eredetivel. Lehet persze azt mondani, hogy a regényfolyam cselekménye maga is szétesik, lelassul időben, s így maga ad felhatalmazást a szakításra, de azért tényleg fájt, ami történt. Főleg, mivel rengeteg olyan részlet bekerült, ami legalábbis vitatható.
• A sorozat időnként teljesen félreérti a regényfolyam karaktereit
Nyilván lehet vitatkozni napestig ezeken a dolgokon, de számomra nyilvánvaló, hogy a televíziós sorozat hol túl sokat, hol túl keveset lát bele a karakterekbe. Catelyn Starkból például érthetetlen módon szinte teljesen hiányzik a cselekmény alakulásában döntő szerepet játszó negatív oldal: az irigység, rosszindulat, szűklátókörűség, sértettség. Holott Jon iránti érzései, férje déli szerepvállalásával kapcsolatos gyanakvása, Tyrion elfogása, az, hogy ő maga is Robb mellett marad a hadjáratában, hogy megszökteti Jaime Lannistert stb. mind-mind mérföldes lépések a Stark ház bukása felé vezető úton. (Hogy Lady Stoneheart filmbeli hiányáról most szó se essék.) Melisandre kapcsán is hiányzik a sorozatból a regényben kulcsszerepet játszó komplex viszony saját természetfeletti hatalmához: a kegyetlenség és jóindulat különös keveréke, a birkózása a tagadhatatlanul természetfeletti jelek olvasásának eredendő kétértelműségeivel és nehézségeivel. Ehelyett a - sötét - szexuális vonzereje az, ami dominál a sorozatban. De említhetném Daeneryst, aki a televíziós sorozatban nagypolitikai játékossá növi ki magát, miközben a regényekben folyton csak vergődik idealizmusa, belső késztetései és a külső kényszerek között és még mindig csak keresi az útját. Vagy Jaime-t, aki a sorozatban egy felesleges és bosszantó déli kitérőt tesz, hogy így növelje a dorne-i történetszál érdekességét, miközben a könyvekben annál izgalmasabban fejlődik a személyisége, ahogy az ország polgárháborús káosz okozta sebeit gyógyítgatja Riverrun környékén, saját korábbi felelőtlenségéből kinőve és apja kegyetlenségével tudatosan szakítva. Vagy Lord Baelisht, aki a tévésorozatban elsősorban szexuális perverziójáról, másodsorban pedig intrikusságáról ismerhető fel, míg a könyvekben az első téma szinte semmilyen szerepet nem kap, annál többet alacsony származása és az abból fakadó frusztrációja. A sor még folytatható lenne: a változások meglehetősen nagyok és egyre nagyobbak. Többségük aligha zavarja azokat, akik nem ismerik a könyveket, de azért van köztük olyan, ami szerintem megárt a sorozatnak is, mert logikátlanabbá teszi a sztorit.
• A sorozatban a szexualitásnak egészen más a szerepe, mint a könyvekben
Végül, a regényfolyamban nagy szerepet játszik a szexualitás, a sorozat pedig, illeszkedve a Róma-Spartacus-stb. vonulatba, maga is meglehetősen sok meztelen testet mutat be és nagy terepet szentel a szexualitás különböző formáinak. Első pillantásra talán nem egyértelmű, de ez a kétféle ábrázolásmód homlokegyenest különböző. A könyvben a szexualitás elsődleges értelmezési kerete az emberi létezés materialitása. A szex csak egyike azoknak az alapvető testi funkcióknak, amelyek tárgyalásának a könyvek nagy teret szentelnek. Az evés, az ivás, az erőszak, az élet, a halál, a különböző érzések és érzelmek, a fáradtság, magyarán az élet anyagi oldala mind-mind messze nagyobb szerepet kapnak Martinnál, mint általában, s szinte fontosabbak magánál a cselekménynél is. A szex is emiatt fontos. Része az életünknek. Emellett a szexhez való viszony mindig beilleszkedik valamilyen másodlagos kontextusba is: segít felvázolni egy helyzetet, jellemezni egy karaktert. A szex megmutatja nekünk, ki vagyunk és hogyan élünk. Ezzel szemben a sorozatban a szexualitás és az emberi test elsősorban látványként, tárgyiasító formában jelenik meg. A meztelen testek mindig ott vannak a háttérben, a tekintetet vezető látványként, vágykeltő tárgyként. Sokkal, de sokkal több meztelen test van a sorozatban, mint a könyvekben és sokkal több a szex is. Bármilyen brutálisnak is hathatnak a könyvek bizonyos jelenetei, valójában nagyon sok minden a sorozatban sokkal explicitebb és sokkal elidegenítettebb. Furcsa módon, a sorozatban a szexualitás inkább esztétikai hatást próbál kiváltani, még a legundorítóbb erőszaktevés, a legmegdöbbentőbb erkölcstelenség is. Ezzel szemben a könyvekben az erőszakos szex mindenekelőtt erőszak, nem a külső megfigyelő élvezetforrásaként szolgáló látvány s ezért erősen provokálja az olvasó erkölcsi érzékét. A bajt ráadásul maga a médium okozza. A szexualitás leírása egy regényben mindig közvetített dolog, intellektuális feldolgozást igényel, egy meztelen test látványa a televízióban viszont közvetlenül az érzékeinkre hat. Ezért a sorozatban sokkal, de sokkal körültekintőbben kellett volna eljárni, ha hűségesek akartak volna maradni a könyvek szellemiségéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése